Megszülettünk, felnőttünk. Avagy némi építészeti történelem.
Úgy 8 éves lehettem, tehát időben a 80-as évek elején járunk. Németországból (NSZK) rokonoktól kaptunk az öcsémmel egy villanyvasutat. Komolyat, kis fákkal, zöld szőnyeggel. Szuper diorámát lehetett volna építeni hozzá, és szerettem is volna, ám… Ehhez hely kellett volna, márpedig az nem volt hozzá. A padláson elférhetett volna, de az tele volt – akkori gondolkodásom szerint – kacattal. Így néztem akkoriban azokra a tárgyakra, amiket most mindennél jobban becsülök; merthogy ezek a bizonyos “kacatok” már méltóbb helyre kerülhettek, mint a padlás: ők alkotják kiállításunk színe javát. Remélem, a további bejegyzések során nem csak bemutatnom sikerül majd ezeket a tárgyakat, hanem azt is át tudom adni, mit jelentenek nekem, mint a múlt darabjai. Meggyőződéssel vallom ugyanis:
Úgy nézek a múltra, mint egy hatalmas fa gyökerére. Amiképp a fa a gyökerével kapaszkodik és a gyökerein keresztül táplálkozik és így hoz újabb és újabb hajtásokat évről évre, akképpen nekünk is így kell tekintenünk a múltunkra: kapaszkodni belé, építeni rá, táplálkozni belőle. Csak így van esélyünk a növekedésre és a fejlődésre. Röviden: a múltra építve építem a jövőt a jelenben.
Édesapám régi álma volt egy saját üzlet. 1998-ban valósult meg az álma, amikor a Munkácsy utcában kis mézeskalács boltot és fagyizót nyitottunk. Hamar látszott, az emberek nem csak a termékekre, de a mögöttük álló tartalomra is kíváncsiak.
Sosem felejtek el egy beszélgetést, amit apu egy vállalkozó ismerősével folytatott az ezredfordulón. Akkor már egy éve mondogattam, hogy kiállítás is kéne… Amikor a vállalkozó feltette a kérdést: “Miért nem csinálsz egy múzeumot?” – összenéztünk apuval, és láttuk egymás szemében, hogy nem várunk tovább. Kicsi múzeum, inkább kiállítás lett belőle, de szívünk lelkünk bele tettük. Akkor is: az építésbe, és azóta is: az üzemeltetésbe. Meggyőződésem, hogy ennek köszönhető, hogy azóta Szekszárd egyik kiemelt látványossága lehetünk.
Az építés, bővülés leírása azt gondolom, hogy unalmas olvasmány lenne, hadd mondjam el inkább képekben
A jelen állapotok már nem ehhez a poszthoz tartoznak, jó szívvel ajánlom fotóalbumunkat, ahol csudajó bemutatót láthatsz a jelenről.
Hamarosan folytatom…
A cukorka készítés eszközeivel és emlékeivel fogom folytatni a következő részben. Tarts velem!