A mézeskalácsos mesterség kezdetén a mester lépesmézet tudott vásárolni (sőt voltak mézeskalácsos mesterek, akik méhészkedéssel is foglalkoztak), melyből ő maga préselte ki a mézet, a viasz pedig ott maradt számára, mint melléktermék. A mézből fogyasztásra készülő finomságokat és érzéseket is magukban hordozó szépségeket, emlék- és ajándéktárgyakat sütött. Alapvetően két féle mézeskalács létezik, az ütőfás és spriccelt, vagy eizolt. Fellelhető még a rátétes mézeskalács díszítés, a drukkolt mézeskalács azonban már a múlté.

A Petrits család munkásságában a mézes sütemények, puszedlik és az eizolt mézeskalácsok voltak a jellemzőek, ezért múzeumi videónkon ezeket mutatjuk be. A kiállítás anyagában azonban rengeteg szebbnél szebb mézeskalács ütőfát is megcsodálhatsz.