Mézeskalácsosság, gyertyaöntés, cukorkakészítés. Az összefüggés furcsább, mint gondolnád: nem a mézeskalács és a cukorka tartozott elsőként össze, hanem a mézeskalács és a gyertya. A cukorka becsatlakozásának történelmi okai vannak.

Lépesméz. A fotóért köszönet a Ferenczi méhészetnek.

Az idők kezdete óta készítik a méhek a mézet. Az emberiség (és természetesen az állatvilág jónéhány tagja is – pl. Micimackó) pedig ugyanennyi ideje fogyasztja is ezt az édes, egészséges finomságot. A méhek akkor még maguk építette “kaptárakba”, fák odvába gyűjtötték a mézet. Méhviaszból falakat építettek, majd ezeket hordták tele mézzel. Ez a mézzel teli viaszcsövekből álló gyönyörűség a lépzesméz. A méhészek rájöttek, hogy a méhek befogható szorgos-dolgos kis élőlények, és előbb kasokat, később kaptárakat adtak a méheknek.

A mézeskalácsos mesterség kezdetén a mester lépesmézet tudott vásárolni (sőt voltak mézeskalácsos mesterek, akik méhészkedéssel is foglalkoztak), melyből ő maga préselte ki a mézet, a viasz pedig ott maradt számára, mint melléktermék. A mézből fogyasztásra készülő finomságokat és érzéseket is magukban hordozó szépségeket, emlék- és ajándéktárgyakat sütött. Alapvetően két féle mézeskalács létezik, az ütőfás és spriccelt vagy eizolt. Fellelhető még a rátétes mézeskalács díszítés, a drukkolt mézeskalács azonban már a múlté.

A mézeskalácsos mester, takarékos ember lévén a mézeskalács sütése közben csakhamar azon törte a fejét, mihez kezdjen a viasszal, s miként kell szép és jó minőségű gyertyát készíteni a méhviaszból.

Mézeskalács ütőfa
Mézeskalács ütőfa a Mézeskalács Múzeumban (fotó: Lencsés János)

gyertya a húzódobon
Gyertya a húzó dobon (fotó: Lencsés János)

Így lettek a mézeskalácsosok viaszgyertya öntő mesterek is. Kezdetben csak a méhviaszt használták el, később (a kőolaj kitermelés és feldolgozás megjelenése után) már paraffinból is készítettek gyertyákat. Napjainkra méhviaszból főként dísznek készülnek az illatos méhviasz gyertyák, a használati gyertyákat paraffinból készítik. A Petrits család műhelyeiben négy-féle módon készültek/készülnek gyertyák: dobon húzva, csurgatva, mártva és formába öntve. Hogy melyik mit jelent pontosan, ezt a múzeumi videónk részletesen bemutatja, és természetesen a készítés régi eszközeit is megcsodálhatod.

Évszázadokon keresztül szolgálta a mézeskalácsos a vásárok világát és üzletének látogatóit szebbnél szebb és finomabbnál finomabb portékáival, azonban az ipari forradalom olcsó kristálycukrot is hozott magával, így megjelentek a (az addigra már drágának számító mézzel készülő finomságok mellett) a kristálycukorra alapozó cukorkák, cukrász sütemények. A mézeskalácsos mester műhelyében felnövekvő újabb generáció az apjától örökölt mesterség mellé újat is kénytelen volt kitanulni, s természetesen arra koncentrált, amiben biztosabb jövőt látott. Így lettek a mézeskalácsosok cukrászok vagy cukorka készítők is. A Petrits családban dédapánk, Pettrits József (1873-1937) és testvére István volt az, aki cukorkák készítésébe is fogott. József három mézeskalácsos gyermeke közül egyikük (Ferenc) gépesített cukorkaüzemet alapított, másikuk (Károly) cukrászdát épített, a harmadik (István, a legfiatalabb – ő a nagyapánk) pedig mézeskalácsos és cukrász mester is lett.

Kézműves cukorkák üvegben és tasakban
Kézműves cukorkák üvegben és tasakban